Az ezzel kapcsolatos tevékenységek közé tartozik:

• a fizikai és mentális egészség előmozdítása,
• a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztése,
• a tanulók és pedagógusok azon képességének javítása, hogy az egészségük szempontjából kedvező döntéseket hozzanak,
• támogató környezet kialakítása, amely elősegíti a pozitív kapcsolatok kialakítását, az együttműködést, a tanulást és a személyes fejlődést.

A jóllét, a jó mentális egészség olyan dinamikus állapotot jelent, amelyben az emberek képesek kiaknázni saját potenciáljukat, fejleszteni készségeiket, csiszolni képességeiket és megbirkózni a mindennapos stresszel.

 Az iskolai jóllét azt jelenti, hogy a tanuló:

• aktívan és érdemben részt vesz a tanulásban és a társas tevékenységekben,
• pozitív önképe van, képes irányítani a gondolatait, érzelmeit, önbecsülése megfelelő, és úgy érzi, képes önálló döntéseket hozni,
• mély és támogató kapcsolatokat épít ki és ápol a tanárokkal és a többi tanulóval,
• úgy érzi, biztonságban van, megbecsülik és
• kötődik az osztály- és iskolaközösségéhez.

Csökken a készségek és a mentális egészség szintje

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) PISA-felmérésének legfrissebb eredményei azt mutatják, hogy az alapkészségek szintje aggasztó mértékben csökken, és hogy a diákok körében egyre gyakoribb a zaklatás. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a mai serdülők mentális egészsége rosszabb, mint az előző generációké. 

Egyre gyakoribb a zaklatás

Kutatások azt mutatják, hogy a zaklatás (beleértve az internetes megfélemlítést is) széles körben elterjedt jelenség, amely pusztítóan hat a tanulók egészségére és iskolai teljesítményére, valamint növeli a korai iskolaelhagyás kockázatát.

A tanárok veszélyeztetett helyzetben vannak

A tanárok jólléte is észrevehetően romlik [pdf], és egyre gyakoribb a körükben a kiégés és a stressz, ami a megfelelő szakmai erőforrások, valamint a képzés és támogatás hiányára vezethető vissza. Ez rányomja a bélyegét az egészségükre és a munkájukra, és növeli a pályaelhagyás veszélyét.

Az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés

Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy támogassuk a gyermekek és a fiatalok jóllétét, az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés.

Az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés azon alapul, hogy az iskola, a család és a közösség egymással összefügg, és ugyanannak az ökoszisztémának a részét képezi. A tanulókra ez az ökoszisztéma van hatással. Mindez azt jelenti, hogy a döntésekre és az intézkedésekre az ökoszisztéma több szintjén is sor kerülhet egy időben.

Az egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítés szorosabbra fűzi az együttműködést az iskola, a helyi közösség és az alábbi érdekelt felek között (a felsorolás nem kimerítő jellegű):

• önkormányzatok, 
• gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények, 
• ifjúsági szervezetek,
• felsőoktatási intézmények.

Ha az iskolai ökoszisztéma valamennyi szegmensét mozgósító, egész iskolára kiterjedő, közösségi megközelítést alkalmazzuk, olyan összetett problémákat is kezelni lehet, amelyekkel az iskolák önmagukban – megfelelő szakértelem híján – nem tudnának megbirkózni. Ezek a problémák gyakran az iskola falain kívül merülnek fel. Többek között ezekről van szó:

• társadalmi-gazdasági kihívások,
• kulturális és faji megkülönböztetés,
• traumás és kedvezőtlen gyermekkori élmények,
• zaklatás (internetes megfélemlítés) és az erőszak egyéb formái.

További anyagok

Az „Utak az iskolai sikerhez” kezdeményezés javítani hivatott a tanulók tanulási eredményeit, elismerve ugyanakkor a jóllét és az iskolai siker közötti összefüggést. 

Az iskoláknak szóló tájékoztatók bemutatják a jóllét és a mentális egészség egész iskolára kiterjedő, rendszerszintű megközelítésének különböző dimenzióit. 

A szakpolitikai döntéshozóknak, pedagógusoknak és iskolavezetőknek szóló 2024. évi iránymutatások célja a jóllét és mentális egészség megteremtése az iskolákban. A szakértői csoport széles körű tudására és első kézből szerzett tapasztalataira építve az iránymutatások 11 ajánlást tartalmaznak, továbbá tanácsokat fogalmaznak meg és inspiráló gyakorlatokat mutatnak be átfogó és integrált stratégiák kidolgozásához. Nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre és az iskolán kívüli közösségek – pl. a családok, az önkormányzatok vagy a más szakpolitikai területeken tevékenykedők, például az egészségügyi szereplők – mozgósítására.