Miről is van szó?

Oktatási és képzési rendszereik kialakításáért és működtetéséért az uniós tagállamok felelősek. Az Európai Unióra a tekintetben hárul lényegi szerep, hogy a nemzeti oktatási rendszerek fejlesztésére és korszerűsítésére irányuló tagállami erőfeszítéseket támogassa. 

Most, amikor a globalizált és tudásalapú gazdaságok korát éljük, Európának magasan képzett munkavállalókra van szüksége ahhoz, hogy a termelékenység és az innováció terén meg tudja állni a helyét a nemzetközi versenyben. Ez még inkább igaz a rohamos technológiai és társadalmi változások idején. 

Az utóbbi időben azonban bizonyítottan növekszik a munkavállalók készségei és munkaerőpiac igények közötti rés, ami munkanélküliséget generál, és visszafogja a gazdasági növekedést.

Az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban – e téren többek között az alábbi célkitűzések tekintendők uniós prioritásnak:

• a készségek és a munkaerőpiaci igények összehangolása;
• a korai iskolaelhagyók arányának 10% alá csökkentése; valamint 
• a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok arányának legalább 40%-ra növelése.

Hogyan működik mindez a gyakorlatban?

A Bizottság az európai szemeszter keretében számos szakpolitikai területen – többek között az oktatás és képzés területén – készít országelemzést. 

Ezek az elemzések támogatást nyújtanak a tagállamok számára az uniós, a nemzeti és a regionális szinten azonosított kihívások kezeléséhez. Segítik továbbá a nemzeti kormányokat a szükséges reformok végrehajtásában elért haladás értékelésében, valamint a további beruházásokat igénylő területek azonosításában. 

A foglalkoztatást és növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében az év első felében – az ún. európai szemeszter során – a Bizottság országspecifikus ajánlásokat bocsát ki az egyes tagállamok részére, hogy segítséget nyújtson számukra a legsürgetőbb kihívások kezeléséhez. 

Emellett az Oktatási és Képzési Figyelő egy sor referenciamutató alapján minden évben aktualizált elemzést készít a kihívásokról, valamint hozzájárul a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz.